2025 őszén a nemzeti ünnepet és a halottak napját összekötve szép hosszú őszi szünetre volt kilátás, így gondoltunk egy nagyon és a szokásos 4-5 napos horvátországi kiruccanások helyett egy ennél komolyabb körtúrát álmodtunk meg. Tudván, hogy október végén az időjárás a hegyekben már zord lehet, ismét egy tenger partvidékét néztük ki magunknak. Ebben az évben a Törökország területén található Márvány-tengerre esett a választásunk, mely igazi változatos útvonalat kínált. S egyúttal pótolhattuk a nyáron kimaradt Isztambul városlátogatást is.

Bővebben: Márvány-tenger körtúra 2025 őszén

2025-ben sajnos véget ért egy sok-sok éven át tartó történet. Új csapat után kellett néznem. Szerencsére Kristóf barátom egy új családi-baráti vállalkozást készített elő a Paradiso és Monte Rosa csoporba, így örömmel mondtam igent a meghívásra annak ellenére is, hogy a kiszemelt csúcsokat én már meghódítottam korábban. Az expedíció célja, hogy a csapat tagjait bevezessük a négyezresek világába. Kristófon és rajtam kívül korábban még nem senki ebben a magasságban, így most a tanár, mentor és túravezető szerep hárult ránk. S egyúttal jó lehetőség nyílt, hogy kisebbik fiam, a 14 éves Csabi is betekintést nyerjen ebbe a fantasztikus világba.

Bővebben: Paradiso és Monte Rosa 2025

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk utolsó állomásához érkeztem. Egyedül néztem farkasszemet az ország legmagasabb és leghíresebb hegyével, az Ararát jellegzetes vulkáni kúpjával. Mindössze egy éjszaka és egy nap állt rendelkezésemre, hogy a hegy lábától mindenfajta külső segítség és támogatás nélkül feljussak az 5137 méter magas csúcsra és onnan épségben visszatérjek. Akkor jöjjön az egész túrám legkalandosabb éjszakájának és legfárasztóbb nappalának rövid története.

Bővebben: Ararát - egy nap alatt a csúcsra

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során meghódítottuk az ország negyedik és ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a két "majdnem négyezrest": az Erciyest és a Kaçkart. Bő három hét és nagyjából ezerhétszáz kilométer letekerése után érkeztünk meg Petivel kettesben Tbiliszibe, ahonnan északi irányba - a Kaukázus fővonulata felé - folytattuk utunkat. Átkelve a hegység gerincén a 2395 méter magas Jvari-hágón, földrajzilag újra Európában, de mégis egy tipikus közép-ázsiai jellegű mesevilágban folytattuk az utunkat. Vadlovak, jurtában élő nomádok és hamisíthatatlan magashegyi környezet fogadott. Stepansminda az utolsó grúz város az orosz határ előtt, innen indul fel az út a Kaukázus hetedik legnagyobb csúcsa, az épphogy ötezres alvó vulkán, a Kazbek irányába.

Bővebben: A Kazbek meghódítása

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során a fiúkkal hármasban sikerült meghódítanunk az Erciyes majdnem négyezres csúcsát. Kayserit vonattal hagytuk el, majd Erzincan városból újra kerékpáron haladva átkeltünk az Észak-Anatóliai hegységrendszeren. Északról ugyanis jobb lehetőség kínálkozott az ország negyedik legmagasabb, s méltán híres Kaçkar 3937 méteres csúcsának meghódítására. Az időjárás azonban a Fekete-tenger partján jóval csapadékosabb és változékonyabb, mint bent a Közép-Anatóliai magasföldön. A hágón átképve olyan érzés volt, mintha az Alpokba csöppentünk volna. Zöldellő hegyóriások emelkedtek a magasba, a völgyekbe pedig egész mélyen beúsztak a felhők.

Bővebben: Kaçkar - Észak-Anatóliai-hegység

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk második szakaszán ismét útba ejettük Közép-Anatólia legikonikusabb vulkányját, az ország ötödik legmagasabb csúcsát. De most nemcsak elhaladtunk mellette, hanem fel is másztunk rá.

Bővebben: Erciyes vulkán meghódítása

2025 nyarára a fiúk már megértek első igazi, nagyszabású külföldi útjukhoz, így egy igazán hosszú, kihívásokban bővelkedő és változatos túrát készítettem elő nekik. Törökországban még az amerikai út előtt, 2012-ben jártam utoljára, a Kaukázus országait pedig egy 2018-as út során fedeztük fel magunknak. Ezekből a tapasztalatokból táplálkozva született meg az idei túra váza. Törökország hatalmas, bejárni egy hónap alatt is képtelenség lenne, így - akárcsak korábban - az útvonalat idén is 3 részre osztottam, melyek összekötésére egy-egy éjszakai busz és vonatjárat volt a segítségünkre. Így maradt idő jókat csobbanni a Földözi-tenger meleg vizében, megcsodálni Kappadókia sziklába vájt templomait, meghódítani az Erciyces és Kackar majdnem négyezres csúcsait és átélni azt az életérzést, melyet ez a csodálatos ország és az ott lakó emberek nyújtanak. Grúziában már csak ketten mentünk tovább Petivel, itt a Kazbek ötezres megmászása köré épült az útvonal, majd Örményország következett, ahonnan már egyedül folytattam az utamat. Mivel a törökökkel közös határ zárva van, jó nagy kerülővel, Grúzián és az Örmény-fennsíkon keresztül jutottam vissza a törökökhöz, a túra legnagyobb és legkétesebb kimenetelű mászása ott várt rám, nélküle nem szerettem volna hazamenni. Hogy sikerült-e, vagy sem? Hamarosan kiderül.

Bővebben: Törökország - Grúzia - Örményország 2025

A 2025-ös év sem maradhatott ultratávú bringás kihívás nélkül. A tavalyi sikeres Magyarország Hegyei küldetés után úgy éreztem elérkezett az első külföldi hosszútávú megmozdulás ideje. Mivel Csehországban a túra napjáig még soha életemben nem bringáztam, így adta magát a terv, hogy Prágából kíséreljek meg egy 3 napos hazajövést útba ejtve az ország legmagasabb hegycsúcsát. Végül Csehország, Lengyelország, Ausztria és Szlovákia érintésével 814 km-t magam mögött hagyva 68 órán belül érkeztem meg Budapestre.

Bővebben: Prága - Budapest 2025