A 2024-es év ismét egy ultratávú kihívást hozott. A Magyarország Hegyei Kihívás lényege végigtekerni hazánkon úgy, hogy közben az összes hétszáz méternél magasabb hegy csúcsát érintsük. A túra hosszából és jellegéből adódóan csak a háromnapos pünkösdhétvége jöhetett szóba. Végül 68 óra és 40 perc alatt sikerült teljesíteni a 822 kilométeres és nagyjából 10 ezer méter pozitív szintemelkedést tartalmazó útvonalat.
2025 tavaszán visszatértünk a már jól ismert és sokszor bejárt Kvarner-öböl szigeteire. Idén az Učka-hegy megmászásával kezdtünk, ez még új volt a fiúknak, majd az eddiekhez képest ellenkező irányból közelítettünk a szigetek felé. Rijeka után Krk, majd Cres szigetén haladtunk és most Lošinj sem maradhatott ki.
 |
Idén az őszi szünetre végre stabil jóidőt ígértek, így szakítottunk a hagyományos horvát köreinkkel és mertünk nagyot álmodni. Célba vettük Horvátország legdélibb szigetcsoportjának két jellegzetességét Korčulát és a mellette magasodó Pelješac-félszigetet.
 |
|
A 2010-es években többször láttuk Jordániát, de még csak távolról, a szomszédos Izraelből átpillantva. Láttuk kopár hegyeit a Holt-tenger partvidékéről, de még nem tapasztalhattuk, hogy a felettük elterülő Jordán-fennsík milyen csodákat rejt. Láttuk Akaba mecseteinek tornyait és hatalmas zászlórúdját Eilat vörös-tengeri üdülővárosából, de fogalmunk sem volt róla, milyen az élet körülöttük. Idén eljött az ideje, hogy végre felfedezhessük magunknak ezt az országot is.
 |
Régi nagy álmom volt Tenerife, a "legmagasabb" spanyol sziget. Már akkor kinéztem magamnak, amikor 2011-ben a szomszédos Gran Canarián kalandoztunk négy napot. Idén végre ide is sikerült olcsóbb repjegyet találni, s ha egyedül is, de belevágtam a nagy kalandba.
 |
2018-ban Ciprusnak az északi, török oldalán kalandozhattunk 3 napot, ami után megfogadtam, hogy a görög oldalt is szeretném előbb vagy utóbb felfedezni, s erre idén ősszel sikerült sort keríteni!
 |
A tavalyi jól sikerült norvég családi túránk után Peti úgy döntött, hogy kipróbálná magát egy hosszabb, nehezebb útvonalon. Választásunk végül a Balkán-félsziget nyugati részén található Albániára és Montenegróra esett. Hosszú, forró kalandokkal teli 10 nap volt tengerparti és hegyi szakaszokkal teletűzdelve.
 |
 |
 |
|
Őszi szünetben idén sem maradhatott ki a bringázás Petivel és Csabival. A jól sikerült tavaszi horvát bringatúránk után most az Isztria-félszigetet céloztuk meg. Sajnos az időjárás a túra végére elromlott, így végül három napra rövidítettük az eredetileg négy naposra tervezett kört.
|
Pünkösdhétvégén négy napos útra indultunk Petivel és Csabival. Norvégia fagyos hágói után most a horvát szigetek egyik legkopárabb képviseőjét: Pag-ot és a fölé magasodó Velebit-hegységet vettük célba.
|
2022 áprilisában ismét hívott az Adria, ezúttal Dalmáciában terveztünk egy 5 napos bringatúrát. Hvar és Brač szigetén kívül Makarska és Split környékét jártuk be. A fiúk szerencsére átmentették jó formájukat tavaszra, így ismét sikerült egy jó kis hegyes-kalandos útvonalat összeállítani nekik.
 |
Április közepén már mindenki az itthon jelentősen elcsúszott tavaszt várta dideregve. A tavaszi szünethez hozzácsapva pár szabadnapot, találtam megfizethető árú repjegyeket. Gran Canaria a többi Kanári-szigettel együtt, már az előző nyári túra tervezésekor is szóba került, nem véletlenül: óceánpart, spanyol nyelv, illetve mentalitás, és talán a legfontosabb, mindenfelé hágók és végeláthatatlan szerpentinek. Hát így kerültem egyedül, vagyis a bringámmal, Surlyvel az Atlanti-óceán egyik szigetére!
 |
2021 októberében egy négynapos családi túrát terveztünk az általam már sokszor bejárt és ismert útvonalra a Kvarner-öböl két legnagyobb szigetére, Cresre és Krkre. Idén először már a fiúkat is magunkkal vihettük, mert nyáron az Alpok-Adria túrán bizonyították a rátermettségüket. A rövid nappalok miatt nem terveztünk túl hosszú távokat, hogy maradjon idő a strandolásra és a játékra is.
|
2022 májusában északra vettük az irányt. Célunk az volt, hogy egy hétvége, azaz két nap alatt megkerüljük a világ legkisebb területű magashegységét, a Magas-Tátra vonulatait. Jó szokásunkhoz híven a kiadós elázás idén sem maradhatott ki, de így legalább egy új országot is kipipálhattunk.
 |
 |
2021 augusztusában került sor első többnapos - kísérőautó és minden külső segítség nélküli - kerékpártúránkra fiaimmal Petivel és Csabival. Természetesen ezt a túrát több kisebb hazai és külföldi túra előzte meg. Autóval utaztunk Karintiába, Villach városába, innen indult a túra az Alpok kétezres csúcsaitól az Adriai-tengerig oda-vissza. A Predel-hágón léptünk át Szlovéniába, odafelé a Soca-völgyében haladtunk,visszafelé pedig "klasszikus" Alpok-Adria kerékpárúton.
 |
 |
 |
2021 nyarán az volt a cél, hogy megdöntsem a 24 órás egyéni csúcsomat. Szeged városából indultam Budapesten át Pozsonyba, s a végére 476,7 km-t sikerült összeszorgoskodnom.
|
 |
A tavalyi "Kéktúrám" után 2019 nyarán igyekeztem még feljebb tornászni azt a bizonyos lécet! A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem Magyarország legnyugatibb pontjától a legkeletibb csücskébe. Az emberpróbáló 662,65 km-es utat 42 óra 38 perc alatt teljesítettem.
A horvát tengerpart egyszerűen megunhatatlan. Már számtalan gyalog- és kerékpártúrát szerveztem az Isztria-félszigettől, a Kvarner öböl szigetvilágán át egészen Zadarig. Sőt egyszer - Montengegróból hazafelé - az egész tengerparton végigtekertünk. Idén tavasszal a Velebit-hegység volt a célpont. Közép-Ázsiára készülve olyan felkészítő túrát terveztem, ahol könnyedén teljesíthető napi 2000 méter szint, s az időjárás már lehetővé teszi a nagyobb magasságokban történő bringázást is. A Velebitben minden adott volt: tekertünk csodálatos panorámával rendelkező szerpentineken, és kavicsos, sőt havas terepen a hegység eldugott, medve-járta fenyveseiben egyaránt.
2018 őszén öcsémmel neveztünk a Larnaka Maratonra. Odaúti repülőjáratunkat törölték, így két nappal korábban kellett kiutaznunk. Úgy gondoltuk, hogy ha már így alakult a fennmaradó szabadnapokat kerékpározással töltjük ki. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy egy milyen jó ötlet lesz. Csapatunkhoz csatlakozott az első félmaratonjára készülő Aliz is, így hármasban vágtunk neki a 4 napos, 306 km-es útvonalnak.
Öt év után visszatértünk a "németek birtokában" lévő spanyol szigetre, a csodálatos Mallorcára. Az élet nem sokat változott itt azóta. A szigetet a tavaszi hónapokban szinte ellepik az Észak-Európából, főleg Németországból érkező országúti kerékpárosok. Csomagos túrakerékpárossal persze nem nagyon találkoztunk, s olyannal, aki leereszkedett volna, majd újra felhajtott a Sa Calobrához vezető 750 m szintkülönbségű, 10 km-es bámulatos útszakaszon, eggyel sem. Diával igazi edzőtúrát mentünk, jócskán megfejeltük a 2012-ben megtett körünket, s a sziget északi részén 3 napon át 2000 méter szintkülönbség felett tekertünk.
2018 nyarán egy eddig soha nem tapasztalt vállalkozást vittem véghez. A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem az Országos Kéktúra egyik végpontjáról a másikig. Az emberpróbáló 569 km-es utat 32 óra 13 perc alatt teljesítettem.
2017-ben az őszi szünetben Bimbó Laci régi túratársunk meghívott magához Bovecbe, ahol már három szezont húzott le vadvízi túravezetőként. Kipróbáltuk a raftintgot és a kanyoningot, majd október utolsó napján megmásztuk a Mangart 2679 méteres csúcsát. A csapat egyik felének elfogyott a szabija, ők visszatértek Magyarországra, mi hárman pedig megtoldottuk a programot egy rövidke három napos bringatúrával. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem a Kvarner-öböl, vagy a Velebit volt a célpont, hanem a Trieszti-öblöt és az Isztria félsziget nyugati, szlovén városait és dombjait vettük célba.
|
|
|
Ukrajna, az utolsó szomszédos országunk, ahová még nem szerveztem kerékpártúrát. Ez volt a fő motivációja a túrának, melyet öcsémmel, Puskás Mártonnal kettesben tekertünk le 2017 augusztusában.
 |
 |
|
2016 őszén öcsémmel, Puskás Mártonnal indultunk a Ljubljana Félmaratonon. Levezetesként három napot töltöttünk el a Kvarner-öböl szigetein, Cres-en és Lošinj-on. Feleségem, Kustán Klaudia is elkísért minket.
2016 tavaszán feleségemmel és két ifjú titánnal indultunk el a márciusi hűvösből a Liguri-tenger csodálatos partvidékére, melynek bejárása már régóta a bakancslistámon volt. Nehezítésként az Appenninek tengerrel ellentétes oldaláról indultunk, így kétszer is át kellett kapaszkodtunk a hegység havas hágóin. A tenger partján viszont kellemes idő és csodálatos városok fogadtak minket. Levezetésként pedig egy nap alatt körbetekertük a Garda-tavat.
2015 tavaszán kalandvágyunk újabb - számunkra eddig ismeretlen - országba vitt. Izrael változatossága már az első naptól lenyűgözött. Tel Avivból, a Földközi-tenger partjáról az óramutató járásával megegyező irányban haladtunk eleinte virágillatú, mediterrán vidékeken, majd leereszkedtünk a Genezáret-tó zöldellő partjára, s innen már meg sem álltunk a Júdeai-sivatag legmélyebb pontján található Holt-tenger varázslatos vidékéig. Gazdagság és nyomor, nyüzsgő nagyvárosok és végtelen sivatagok: szinte minden megtalálható ebben a kicsiny országban.
2014 októberében indultam a Podgorica Maratonon. Mivel a verseny pont az őszi szünet elejére esett, így úgy döntöttünk, hogy utána nem autóval, hanem kerékpárral jövünk haza, mégpedig az Adriai-tenger partvidékén. Azért négy nap alatt nem sikerült hazaérni, de Záráig így is eljutottunk.
|
|
|
2012 októberében Tízfős csapat gyülekezett az idei év miden bizonnyal utolsó nagyobb lélegzetű kerékpártúrájára egy álmos, ködös későőszi estén, Vasváron. Egy hosszú, nehéz éjszaka után kellemes meleg napsütés köszöntött minket jó 400 kilométerrel odébb az Isztria-félszigeten Opatija üdülőváros környékén. Kerékpárra pattantunk, s nekiláttunk 4 napos túránk teljesítésének.
A Déli-Kárpátok kétezres vonulata már régóta birizgálja a fantáziámat. Ám mivel az ország nyugati felén nőttem fel, ha nagy hegyeket akartam látni, reflexből nyugatra tekingettem. Pedig a kétezres hágók kedvelői itt Közép-Európában nemcsak az Alpokban, hanem tőlünk keletre is találnak fogukra való útvonalakat. A méltán híres Transzfogarasi hágóút mellett pár éve új aszfaltburkolatot kapott egy nálunk kevésbé ismert, de még ennél is magasabb útvonal: a Transalpina. Hát mire várunk? Nézzük meg őket közelebbről!
Idén a szokásosnál kissé nehezebben szerveződött össze a túra, de a lényeg, hogy elindultunk. Bence cseh barátnőjével Martinával Budapestről utazott le vonattal még szombat délután, Tomi, Szita Laci, Zsuzska, Leskó Pisti és Jani Vasvárról érkeztek autóval Nagycenkre, én pedig Csornáról tekertem bringával a Fertő-tó irányába vasárnap hajnalban. Végül a szokásosnál kicsit később a fertőmeggyesi határnál állt össsze a 8 fős tókerülő csapat.
|
|
2012 tavaszán ismét melegbe vágytunk. Célunk ezúttal a Baleár-szigetcsoport legnagyobbja, Mallorca volt, ahol egy 6 napos, 465 km-es túrát tettünk kölcsönkerékpárokkal Nagy Tomival és Horváth Krisztivel.
2011 márciusára sikerült nagyon olcsó jegyeket szereznünk a Kanári-szigetekre. S ha már így alakult természetesen a bringázás sem maradhatott ki. Bérelt bringákkal indultunk neki a sziget körbekerekezésének. Kaptunk hideget-meleget egyaránt!
A 2009-es túrákban egyébként is bővelkedő évet a horvátországi Velebit-hegység lábánál zártuk. Bejártuk Pag-szigetet és Zára (Zadar) környékét is, s természetesen a hágómászás sem maradt ki.
Egy időben szinte minden évben terveztem Fertő-tó körüli kerékpártúrát. Ez az év nagyon jól sikerült, összesen 23 fő részvételével zajlott a 2 napos túra.
2009 tavaszán már gőzerővel készültünk ifjú társammal, Bimbó Lacival a nyári nagy kihívásra: Afrika meghódítására. Ennek a túrának az egyik legkomolyabb felkészítőtúrája volt ez a három napos kalandozás a Szlovákoknál.
|
|
2008 volt az első év, amikor nemcsak a nyári főszezonban, hanem tavasszal és ősszel is szerveztünk túrákat. Október végén a Kvarner-öböl szigetei közül Cres-t és Lošinj-t jártuk be, mely a 2003-mas Alpok-Adria túrámról már ismerős volt, ezután pedig felkaptattunk az Isztriai-félsziget legmagasabb csúcsára az 1400 méteres Vojakra (Učka Nemzeti Park). Főleg vasváriakból álló lelkes csapat kísért ezen a 4 napos túrán.
A 2008-as túraszezon szuperul kezdődött. Márciusban Diával egyhetes körtúrára indultunk, melynek célja: Ciprus felfedezése. Korábban még soha nem tekertem koratavasszal ilyen kellemes időjárású, mediterrán vidéken. Hatalmas élmény volt!
|
|
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
