Újságcikkek

Észak-Amerika sivatagos vidéke, másnéven a Vadnyugat bámulatos természeti látnivalók hazája. 2013 nyarán túrakerékpáros expedíciónk keretében a Sziklás-hegységről legurulva mintegy 2200 kilométer várt ránk ezen az embert próbáló vidéken. „A sivatag nem kínál semmit, de mindent elfogad” – tartja a mondás, s mi is sokat tanultunk, tapasztaltunk az itt töltött három hétben. Legfőképpen azt, egy túrát nem elég túlélni, hanem át is kell élni! Minden szépségével és nehézségével együtt. Minden út számos külső körülményt tár elénk, melyek nem fognak alkalmazkodni igényeinkhez, így nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk. Ugyanakkor mindenkinek megvan a maga „belső” útja is, melyet saját maga alakít. A külső tényezők adottak, de a döntés rajtunk áll: mi az, amit hazaviszünk belőlük. Én így éltem át az itt töltött napokat.

Bővebben: Kanyonok földjén

– Vajon szentségtörés egy zarándokútra bringával ráhajtani? – tettem fel magamnak a kérdést még jóval azelőtt, mielőtt megérkeztem volna Spanyolország búzamezőktől sárgálló jellegzetesesen dombos vidékére, Navarrába.

Korábban nagyon sokat olvastam az Útról, melyet már oly sokan és sokféle indíttatásból végigjártak, s ha bátorságom és elszántságom meg is lett volna hozzá, időm annál kevesebb. Ráadásul mindig nagyobb szerepet játszott életemben a bringatúrázás, gyalogolni csupán egy havas hegycsúcs irányába szeretek. De lehet, hogy ezek csupán kifogások? Lehet, hogy még lélekben nem vagyok elég érett ahhoz, hogy végigcsináljam?

Bővebben: Bringával az El Camino zarándokútján

Kirgizisztán. 4300 kilométer keleti irányban, Közép-Ázsia szívében található. „Ázsia Svájca” – olvastam valamelyik útikönyvben ezt az „fantasztikus” hasonlatot. Igazándiból nem értem, ha valahol hegyek vannak, azt mi – európai emberek – miért tesszük rögtön Svájccal hasonlatossá. Jártam-keltem már sokat a nagyvilágban, s azt tapasztaltam, hogy hegy és hegy között is óriási lehet a különbség. Jelen esetben a Berni, vagy Wallis-i Alpok és a Tien San köszönőviszonyban sem lehet egymással.

Bővebben: Két keréken a Tien San földútjain

Ukrajna volt az utolsó a szomszédos országok sorában, ahová bringával eljutottam. Nem mintha lett volna bármi félnivalóm, de nyugat-magyarországi bringásként sokáig nem éreztem késztetést az útra. 2017 nyarán aztán öcsémmel, Puskás Mártonnal kettesben úgy döntöttünk, hogy nekivágunk és kerekeink alá gyűrjük Kárpátalját, feltekerünk egészen az ezeréves határig és feltúrázunk az ország legmagasabb hegycsúcsára, majd a Verenckei-hágón át visszatérünk a Kárpát-medencébe mint ahogy azt ezer éve őseink tették. Nem bántunk meg a döntésünket.

Bővebben: Honfoglaló módjára léptük át a Vereckei-hágót

Amikor nekiláttam a kaukázusi kerékpártúra tervezésének, rögtön láttam, hogy – ha fel szeretnénk tekerni Szvanétiába, a közvetlenül a Kaukázus fővonulata mellett található elzárt kis hegyi tartományba, ezt csak egy jó 500 kilométeres körtúrával tudjuk megvalósítani. Tudtam, nem lesz egyszerű történet, hiszen kétezres hágókon át, hatalmas érintetlen vadonokban és fehéren csillogó négyezresek között vezet majd a rossz minőségű, gyakran burkolatlan út, de megérte vállalni a kockázatokat.

Bővebben: Bringás kalandok a Kaukázusban, Grúzia legszebb vidékein

Április elején Izraelben már nyár volt. Hibátlanul kék égbolt, ragyogó napsütés és tömény virágillat fogadott Tel Avivban, s ahogy bringáinkra pattanva az ország felfedezésére indultunk egyre jobban beleszerettünk.

Bővebben: A végletek országában bringatúráztunk

Kevés ország ragadta meg figyelmemet annyira sokrétűen, mint Japán. Nevének puszta említése is egymástól teljesen különálló, és helyenként ellentmondásos képzetek egész sorát idézi fel: fából ácsolt ősi szentélyek és hatalmas felhőkarcolók, kocka alakú autók és áramvonalas, villámgyors vonatok, kimonós gésák és öltönyös üzletemberek, ódon nádtetős falvak és vibráló, neonfényben úszó városi dzsungelek. Elképesztő, hogy ezek a képek mind helytállóak. A hagyomány és modernség  e furcsa egyvelege teszi a japán utazást csodálatos élménnyé.

Bővebben: Kitekertünk a betondzsungelből az igazi vadonba

Túrakerékpárom nyergében jutottam el Kelet-Anatóliába, erre a sokak számára ismeretlen, és nem túl bizalomgerjesztő kurdok lakta vidékre, mely Törökország keleti régióját alkotja. Alapvetően hatalmas, háromezer méternél magasabb, sziklás hegységrendszerek, kopár félsivatagos vidékek és termékeny folyóvölgyek jellemzik ezt a ritkán lakott tájat, ahol még a természet az úr.

Bővebben: A vad tájak és a szelíd emberek hazája