A horvátoktól soha nem állt messze a sziklamászás. Bár az országnak nincsen kétezres csúcsa, mégis rengeteg komoly kihívást jelentő fallal büszkélkedhet. Sőt az elmúlt években nyitottak a via ferratazók irányába is, s nyugati mintára több drótkötélbiztosítással rendelkező út is épült. Ebből néztünk meg néhányat 2021 októberében.
„A tűz és a jég országa” – harsogják Izlandról a beszámolók, útikönyvek, mintha az Atlanti-óceán északi részének közepén található, Magyarországnál egy kicsit nagyobb szigetország ezernyi arcát két ilyen egyszerű kifejezéssel jellemezni lehetne. Nem is kell odautaznunk ahhoz, hogy tudjuk, Izland jóval több, mint „tűz és jég”.
2021 októberében egy négynapos családi túrát terveztünk az általam már sokszor bejárt és ismert útvonalra a Kvarner-öböl két legnagyobb szigetére, Cresre és Krkre. Idén először már a fiúkat is magunkkal vihettük, mert nyáron az Alpok-Adria túrán bizonyították a rátermettségüket. A rövid nappalok miatt nem terveztünk túl hosszú távokat, hogy maradjon idő a strandolásra és a játékra is.
 |
„Ez is csak egy verseny” – próbálom nyugtatni magamat. Rajtszám feltűzve, futócipő duplára kötve, mellbimbó leragasztva, fejpánt a helyén. Hányszor csináltam már az elmúlt években! De most mégis minden más. Koromfekete sötétség borul a kis zalai falucska, Cserszegtomaj fölé ezen a csípős őszi hajnalon. Rajtam kívül csak a 350 induló, s a szervezők zavarják meg azt a világvégi nyugalmat, ami a helyből árad, fáklyák, kavargó fejlámpák. S mikor beállunk a rajtba, akkor tudatosul igazán, ez most nem is verseny lesz igazán, sokkal inkább egy hosszú utazás. 108 kilométer dombra fel, dombról le a Keszthelyi-hegységben, ám sokkal inkább itt belül, önmagammal összezárva.
Nem vagyok tapasztalt ultrafutó, szoknom kell még a távot, a magányt, a gyűrődést. Mindazt, ami ezzel jár. Suhanunk a néma erdőben a fejlámpák fényében, melegednek a lábak, könnyű a tempó. Senki sem szuszog körülöttem, mintha sétálnánk, de tudjuk délutánra már álom lesz ez az iram szinte mindannyiunk számára. Most még minden egyben van, minden kerek, csak arra kell vigyázni nehogy sérülés legyen a sötét erdei úton, de vigyázunk magunkra, vigyázunk egymásra. Csak így tovább…
2021 augusztusában került sor első többnapos - kísérőautó és minden külső segítség nélküli - kerékpártúránkra fiaimmal Petivel és Csabival. Természetesen ezt a túrát több kisebb hazai és külföldi túra előzte meg. Autóval utaztunk Karintiába, Villach városába, innen indult a túra az Alpok kétezres csúcsaitól az Adriai-tengerig oda-vissza. A Predel-hágón léptünk át Szlovéniába, odafelé a Soca-völgyében haladtunk,visszafelé pedig "klasszikus" Alpok-Adria kerékpárúton.
 |
 |
 |
2021 júliusában egy régi nagy kedvenc új köntösben. Még nagyon régen, 2006-ban Andorránál kereszteztük a Pireneusokat, most idén nekivágtunk hosszában is a Földközi-tengertől, az Antlanti-óceánig. Spanyolország, Andorra, Franciaország - mindenhol csodás magashegyi útvonalak, igazi kihívást jelentő hágók és csodálatos természeti környezet várt minket.
 |
 |
 |
2021 tavasza sem a biztos tervezésről szól. Norvégia továbbra sem fogadott látogatókat, így olyan célpontokat kerestünk, ahová a járvány ellenére viszonylag biztosan el lehet utazni. Egyetlen előny az volt a világjárványban, hogy a bizonytalanság alacsonyan tarotta a repjegyárakat. Így egy régóta dédelgetett célpont végre napirendre kerülehetett. Leporoltuk a régi terveket, kissé újragondoltuk az utat, s nekivágtunk Izlandnak.
|
2021 nyarán az volt a cél, hogy megdöntsem a 24 órás egyéni csúcsomat. Szeged városából indultam Budapesten át Pozsonyba, s a végére 476,7 km-t sikerült összeszorgoskodnom.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
