„Ez is csak egy verseny” – próbálom nyugtatni magamat. Rajtszám feltűzve, futócipő duplára kötve, mellbimbó leragasztva, fejpánt a helyén. Hányszor csináltam már az elmúlt években! De most mégis minden más. Koromfekete sötétség borul a kis zalai falucska, Cserszegtomaj fölé ezen a csípős őszi hajnalon. Rajtam kívül csak a 350 induló, s a szervezők zavarják meg azt a világvégi nyugalmat, ami a helyből árad, fáklyák, kavargó fejlámpák. S mikor beállunk a rajtba, akkor tudatosul igazán, ez most nem is verseny lesz igazán, sokkal inkább egy hosszú utazás. 108 kilométer dombra fel, dombról le a Keszthelyi-hegységben, ám sokkal inkább itt belül, önmagammal összezárva.
Nem vagyok tapasztalt ultrafutó, szoknom kell még a távot, a magányt, a gyűrődést. Mindazt, ami ezzel jár. Suhanunk a néma erdőben a fejlámpák fényében, melegednek a lábak, könnyű a tempó. Senki sem szuszog körülöttem, mintha sétálnánk, de tudjuk délutánra már álom lesz ez az iram szinte mindannyiunk számára. Most még minden egyben van, minden kerek, csak arra kell vigyázni nehogy sérülés legyen a sötét erdei úton, de vigyázunk magunkra, vigyázunk egymásra. Csak így tovább…
Bővebben: Vadlán Ultra Terep 108 - beszámoló
2021 augusztusában került sor első többnapos - kísérőautó és minden külső segítség nélküli - kerékpártúránkra fiaimmal Petivel és Csabival. Természetesen ezt a túrát több kisebb hazai és külföldi túra előzte meg. Autóval utaztunk Karintiába, Villach városába, innen indult a túra az Alpok kétezres csúcsaitól az Adriai-tengerig oda-vissza. A Predel-hágón léptünk át Szlovéniába, odafelé a Soca-völgyében haladtunk,visszafelé pedig "klasszikus" Alpok-Adria kerékpárúton.
Bővebben: Alpok-Adria 2021