Hegyek országának alaposabb bejárására 2006 nyarán került sor Vámosi Balázs barátommal. Ekkor már nem volt számomra ismeretlen az ország, hiszen 2002-ben Párizsba menet hosszában végigszeltük, de a Hohe Tauern vidékét akkor messze elkerültük. Idén ez volt az elsődleges célpontunk.
Bevezető
Ausztria. A hegyek országa. Bár közel van hozzánk, szombathelyiekhez, mégis kevesen vagyunk, akik elmondhatják, hogy minden szegletét, minden hegyét-völgyét ismerik. Életem során többször jártam kerékpárral az országban kezdve serdülőkorom egynapos burgenlandi kerekezéseitől egészen a 2002-es párizsi túráig, amikor Pungival (Pungor Zoltán) teljes szélességében megjártuk, majd folytatva a 2003-mas Alpok-Adria túrával, ahol Vámkával (Vámosi Balázs) a Mura-völgyében és Karintiában kalandoztunk, egészen a 2004-es olasz túráig, amikor a déli határvégen kerekeztünk végig Diával (Kustán Klaudia) egészen Villach-ig. De az ország legmagasabb vidékére, a Hohe-Tauern hegység közelébe még nem merészkedtem. Itt található ugyanis Ausztria egyik legszebb magashegyi hágóútja, a Grossglockner Hochalpenstrasse, amely minden kalandvágyó embernek megmozgatja a fantáziáját. Érdemes rászánni 10 napot, még akkor is, ha a túra felét már ismert és többé-kevésbé bejárt útvonalakon kell megtenni.
A túrát – a tavalyi Írországhoz hasonlóan – Vámkával közösen szerveztük, ez már sorrendben a harmadik közös nagyszabású vállalkozásunk volt. Az útvonaltervtől kezdve minden lépést közösen csináltunk e-mailen tartva a kapcsolatot. Ez eddig mindig bevált! Ami viszont merően más volt az elmúlt évhez képest, az a résztvevők toborzása. Amíg az ír túrára szinte „tolongtak” a jelentkezők, addig a hegyek világa már kevesebb embernek mozgatta meg a fantáziáját. No meg hát kellő felkészülés és erőnlét nélkül nem is szabad elindulni egy ilyen nehéz terepre. Június közepén már biztossá vált, hogy csak ketten indulunk útnak. Ez némiképp módosította a túratervünket is, miszerint autóval, utánfutóval tesszük meg az utat Linz-ig, kihagyva a Duna-menti szakaszt. A magas üzemanyagköltséget ketten nem akartuk bevállalni, így a tervezetthez képest 2 nappal korábban Rajkától indultunk útnak. Vámka az indulás napjának délelőttjét még munkával töltötte, s a koradélutáni órákban apukája vitt le minket a határmenti városba tetőcsomagtartón a két kerékpárral.
