2021 tavasza sem a biztos tervezésről szól. Norvégia továbbra sem fogadott látogatókat, így olyan célpontokat kerestünk, ahová a járvány ellenére viszonylag biztosan el lehet utazni. Egyetlen előny az volt a világjárványban, hogy a bizonytalanság alacsonyan tarotta a repjegyárakat. Így egy régóta dédelgetett célpont végre napirendre kerülehetett. Leporoltuk a régi terveket, kissé újragondoltuk az utat, s nekivágtunk Izlandnak.
 |
2021 nyarán az volt a cél, hogy megdöntsem a 24 órás egyéni csúcsomat. Szeged városából indultam Budapesten át Pozsonyba, s a végére 476,7 km-t sikerült összeszorgoskodnom.
 |
 |
2020 tavaszán a világon végigsöprő koronavírus-járvány miatt teljes bizonytalanság volt a nyarat illetően. Alizzal Észak-Norvégiába készültünk, de az ország határai június elejéig nem nyíltak meg, így röpke két hét alatt át kellett terveznünk az egész utat. Így született meg a következő történet:
 |
 |
 |
 |
 |
2019 ismét nagy tervekkel és lehetőségekkel kecsegtetett. Hosszú tervezgetés, álmodozás után meghoztuk a döntést: idén átkelünk kerékpárjainkkal Tien San és a Pamír hegyláncain. Egy igazi magashegyi túrát álmondtam meg három-négyezres hágókkal Kirgizisztán és Tádzsikisztán fantasztikus tájain!
 |
 |
 |
A tavalyi "Kéktúrám" után 2019 nyarán igyekeztem még feljebb tornászni azt a bizonyos lécet! A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem Magyarország legnyugatibb pontjától a legkeletibb csücskébe. Az emberpróbáló 662,65 km-es utat 42 óra 38 perc alatt teljesítettem.
2018 őszén öcsémmel neveztünk a Larnaka Maratonra. Odaúti repülőjáratunkat törölték, így két nappal korábban kellett kiutaznunk. Úgy gondoltuk, hogy ha már így alakult a fennmaradó szabadnapokat kerékpározással töltjük ki. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy egy milyen jó ötlet lesz. Csapatunkhoz csatlakozott az első félmaratonjára készülő Aliz is, így hármasban vágtunk neki a 4 napos, 306 km-es útvonalnak.
2018 nyarán ismét elhagytuk a megszokott, biztonságos Közép-Európánkat, s kontinensünk legkeletibb részére látogattunk. Célunk, hogy a Kaukázus országait, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt felfedezzük. Kerékpáros szemmel egy nehéz, embert próbáló útvonalat terveztünk: aszfaltburkolat nélküli kétezres hágókon, kopár hegységek közt, vagy perzselő kősivatagban haladt utunk, de az út viszontagságai mellett igyekeztünk az országok szépségét is felfedezni, kultúráját befogadni.
 |
 |
 |
2018 nyarán egy eddig soha nem tapasztalt vállalkozást vittem véghez. A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem az Országos Kéktúra egyik végpontjáról a másikig. Az emberpróbáló 569 km-es utat 32 óra 13 perc alatt teljesítettem.
2017-ben az őszi szünetben Bimbó Laci régi túratársunk meghívott magához Bovecbe, ahol már három szezont húzott le vadvízi túravezetőként. Kipróbáltuk a raftintgot és a kanyoningot, majd október utolsó napján megmásztuk a Mangart 2679 méteres csúcsát. A csapat egyik felének elfogyott a szabija, ők visszatértek Magyarországra, mi hárman pedig megtoldottuk a programot egy rövidke három napos bringatúrával. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem a Kvarner-öböl, vagy a Velebit volt a célpont, hanem a Trieszti-öblöt és az Isztria félsziget nyugati, szlovén városait és dombjait vettük célba.
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
