2012 tavaszán ismét melegbe vágytunk. Célunk ezúttal a Baleár-szigetcsoport legnagyobbja, Mallorca volt, ahol egy 6 napos, 465 km-es túrát tettünk kölcsönkerékpárokkal Nagy Tomival és Horváth Krisztivel.
Kerékpártúra Mallorcán
Indulás: 2012.04.04
Érkezés: 2012.04.09
Időtartam: 6 nap
Teljesített táv: 465,1 km
Útvonal:
1.nap: Can Pastilla - S’Arenal - Llucmajor - Puig de Randa - Llucmajor - Sa Covete - Salines de Llevant - Colónia Sant Jordi (69,5 km) 2.nap: Colónia Sant Jordi - Ses Salines - Santanyí - Cala di Figuera - Portocolom . Portocristo - Punta de Amer (84,6 km) 3.nap: Punta de Amer - Son Servera - Capdepera - Arta - Albufera - Alcúdia - la Victoria-félsziget (73,8 km) gyalogtúra a Talaia d’Alcúdia csúcsra (444 m) 4.nap: la Victoria-félsziget - Port de Pollenca - Formentor-félsziget - Pollenca - Lluc - sa Calobra (102,7 km) 5.nap: sa Calobra - Gorg Blau víztározó - Cúber víztározó - Fornalutx - Sóller - Deiá - Valldemossa - Port d’es Canonge (75,2 km) 6.nap: Port d’es Canonge - Pigpunyent - Palma de Mallorca - Can Pastilla (59,3 km) |
Résztvevők:
- Horváth Krisztina
- Nagy Tamás
- Puskás Zoltán
Túradokumentáció:
Térkép
a részletesebb térképhez kattints a képre
Túrabeszámoló:
Nagy Tomi tollából
Pusi barátommal minden tavasszal egy kisebb kirándulást szervezünk valamely meleg mediterrán országba. Néha gyalogosan, néha kerékpárral. Így esett idén a választás Mallorcara.
A korábbi években Dia (Pusi felesége) jött velünk. aki idén a babák miatt nem tudott eljönni. Korábban már tettem ígéretet egy kedves barátomnak hogy egyszer elviszem magammal világot látni. Ő nem más mint Horváth Krisztina. Igazából mindenképpen el szerettem volna hívni, hisz láttam benne azt az "őrültséget" és erőt ami egy ilyen túrához kell. Eddig még nem vett részt velünk több napos túrán. A kerékpározással is csak most ismerkedik/ismerkedett csak meg komolyabban. Kisebb utakon már vett részt velünk, de ilyen nagyszabású és őrült tekerésben még nem volt része.
Első nap Hofi barátom segítségével jutottunk ki a pozsonyi reptérre. A gép 3 óránál is többet késett a francia irányítók sztrájkja miatt. Így első nap nem tudtuk a bicajokat elhozni a kölcsönzőből. Viszont a tengerben meg kellett mártózni ha már ott vagyunk. Jóval a napnyugta után egy kellemes fürdőt vettünk a kb 15 fokos tengerben. Ekkor meg is jegyeztem a Krisztinek hogy most volt a legmelegebb a tenger. Mint később kiderült igazam is lett...
Az esti vacsora fini hazai főzelékkonzerv volt. Ezután a sátrakat 100m a szállodák mellett állítottuk fel. Kriszti még soha nem aludt a sátorban. Elsőre tetszett neki a dolog, de reggelre "összetörte az ágy"! A túrán ez volt az egyetlen dolog amit nem tudott igazán megszokni!
Második nap reggelén kihoztuk a bicajokat a kölcsönzőből és irány a sziget! Nagyon jó volt tekerni a mediterrán illatú tájon!
Itt el kell mondanom hogy Kriszti nem sokat biciklizett még, csomagot pedig soha nem szállított maga mögött. Kicsit féltem tőle hogy mennyire fogja bírni a megpróbáltatásokat. Aggodalmam oka az volt, hogy a túrán 2 nap is elég komoly fizikai erőnlétet igényelt. Több mint 100 km egy napra, 1800m vagy annál is nagyobb emelkedés az esetleges szembeszélben és rossz időjárási körülmények között. Szerencsére "csak" szembeszelet kaptunk jobban, és esőt hideget hanyagolták az égiek. Kriszti mindvégig úgy fogta fel az egészet, mint aki nyaral, és megtalálta a szépet és a jót. Akkor amikor 800m kellett emelkedni 9 km-en akkor sem szólt egy rossz szót sem. Férfiakat megszégyenítő erővel és állóképességgel áldották meg az égiek. Olyan nagy erővel rendelkezik amit kevés emberben láttam. Az egész túrán egy rossz szava nem volt a fáradtságra (nő létére még hisztizni sem tudott!) Szóval jól vizsgázott, és csak dícséretet érdemel!
Első nagy emelkedésünk a Randa domb volt (523m magas). Közben narancsot ettünk amit frissen szedtünk a fáról. Én nem nagyon szeretem a gyümölcsöket de ez még nekem is nagyon ízlett. Az úton elsőként itt szembesültünk a rengeteg biciklissel. Ez a hely egy igazi paradicsom az országúti kerékpárosok számára.
A Randa tetejéről szinte az egész szigetet be lehetett látni! Mesés kilátás volt! Kriszti elsőként itt találkozott a szerpentinekkel, és jó barátságot is kötöttek egymással. Érdekes módon tetszett neki.
Este egy öbölben a fák között húztuk meg magunkat. A napi táv kb 70 km lehetett. Korán érkeztünk így a délutáni napozás és az esti fürdés sem maradhatott el. Lefekvés előtt a sötétedés után a csillagnézegetés közben Vaniliás -karikát faltunk. Sajna egy csillagot sem láttunk leesni.
Másnap reggel kis esőre keltünk. Az egyik lejtőn, a macskaköves úton a kanyarban Kriszti ráfékezett. Egy nagy zuhanást hallottam, majd visszafordultam mi volt az?! Látom ám ahogy Kriszti a hátán csúszva "közlekedik"! Első kérdésem a Pusihoz az volt hogy: "Ez mit csinál?!?" Mint kiderül használta az első féket... Az pedig külön életet élt, így egy kis esés lett a vége. Elmondása szerint a vizes úton az első kereke megcsúszott és a csomagtartón lévő nagy súly miatt nem tudta már megtartani az egyensúlyt. Szerencsére senki és semmi nem sérült meg. Ez olyan mély nyomot hagyott a Krisztiben hogy később egy 14%os lejtőn magától leugrott a bicajról. Ekkor ő nem esett el de a bicaj akkor is csak kapott egyet :)
A nap folyamán amerre mentünk mindenhol sütött felettünk a nap, és bármerre néztünk mindenhol esett vagy tiszta felhő volt az ég. Az időjárás jelentésben 2 nap felhős esős időt jósoltak. Ezt szinte eső nélkül úsztuk meg!
Este folyamán az Amer félszigeten a természetvédelmi övezetben találtunk táborhelyet. Miután mindenki elment haza, mi a pálmaernyők alatt melegítettük meg a vacsoránkat és a lenyugvó nap utolsó sugarait nézve fogyasztottuk el azt! Mit ne mondjak, élni tudni kell ahogy a Hugimmal mondani szoktuk :)
Másnap reggel Capdepera városkába érkeztünk meg. Itt mutattuk meg és vezettük be a Krisztit a bicajosok paradicsomába: a Lidl-be! Megízlelhette az 500g joghurtot, és a sok finomság közül válogathatott magának. Ez olyan jól sikerült neki hogy másfél napig nem kellett a bolt közelébe sem mennie. Hátránya hogy olyan nehéz lett a bicaja hogy a súlya megközelítette az én gépem súlyát. (pedig nálam sátor is volt :) )
A nagy kajálás után megtekintettük a várat. Szép kilátás és a tele poci megtette a hatását. kicsit lelassultunk. Majdnem dél volt és alig mentünk 15-20 km-t! Utána kicsit rá kellett kapcsolni hogy utolérjük magunkat. Pinar félsziget felé vettük az irányt, majd délután egy kis eső közeledett felénk. Épp ideje volt ebédelni. Így az eső nagyrészét "fedezékben" töltöttük. Este folyamán kicsit mászni kellett még.
A mászás után a tengerparton keresünk menedéket éjszakára. Az esti naplemente közben ismét egy fini vacsorát fogyasztottunk el! Utána elmentünk kacsakövezni és a Pusival kimásztunk a sziklákra is egyet!
Másnap egy kemény, a túra legdurvább napja következett. Reggel a kelés utána a Formentor félszigeten mentünk végig. 200m emelkedés után a tengerszintre süllyedtünk majd vissza megint emelkedés. Ez így ment egy jó darabig. A legvégén pedig a Far-hoz azaz a Világítótoronyhoz érkeztünk. Innen vissza az úton, majd Lidl joghurt következett. Ezután kicsit pihentünk majd erős szembeszélben elkeztük megmászni a hegyeket.
Este egy utolsó nagy emelkedő várt ránk majd egy 850m szintet kellett zuhanni. Ekkor érkeztünk meg a Sa Calobra strandhoz. Azt tudtuk korábban is hogy ez egy szép hely. De azért erre nem számítottam. Az iszonyat hosszú gurulás után (12 km) egy szűk vékony járdán kötöttünk ki. Ez egy gyalogos alagúthoz vezetett. Onnan egy újabb járda a tengerparton, és semmi hely. Ekkor Kriszti megkérdezte: "hol fogunk itt aludni?!" Én nagyon nem aggódtam, mert eddig mindig tudtunk aludni. Zoli annyit mondott jó lesz. Akkor meg minek aggódni! Ezután átmentünk a 2. alagúton is. A nagy lejtése miatt a Kriszti tolta a bicajt. Mi nem szálltunk le így korábban értünk át a túloldalra. Leírni nem lehet mi fogadott bennünk. Egy szűk folyosó után egy akkor torkolat hogy leírni nem lehet. Körben 2-300 m magas függőleges hegyoldalak. (Térerőt is csak elvétve lehetett találni) Mesébe illő hely. Majd ekkor ért át a kriszti, és az alagútból kijöveg megállt, majd a Pusi közölt: "Na itt fogunk aludni, jó lesz Kriszta?!" A látványtól szó-szerint a földbe gyökerezett a lába, és szólni sem tudott vagy 10 másodpercig. Ezt is látni kellett! Már elég sok parton és szép helyen megfordultam, de ez az első 5be tutira belekerülne!
Ha már itt vagyunk és a nap folyamán megizzadtunk, akkor csak fürdeni kellene egyet. Este 8kor, napnyugta után hidegben és szélben ketten a Pusival megmártózunk. Pár német volt már csak ott, de ők is csak nevettek! Ezután megettük a vacsit majd a Pusival sétálni mentünk. Kriszti vigyázott a bicajokra és a cuccra. 20 perccel később ugyanott és ugyanabban a pozícióban találtuk... Kicsit megfáradt! (ekkor sem volt egy rossz szava sem!!!!) Este a tenger morajlására aludtunk és reggel arra keltünk!
Másnap reggel a lejtő kemény emelkedővé változott! Kis tekerés után egy hatalmas reggelizést csináltunk. Majd ezután egy nekifutásra leküzdöttük a szerpentineket. A nap folyamán elhaladtunk Puig Major mellett, amit nem tudtunk megmászni mert le volt zárva. Ez a sziget legmagasabb csúcsa. 1433 m magas. Ezekután hegyi falvacskákat jártuk végig. Egyik szebb volt mint a másik. (Fornaltux, Valldemossa stb)Kriszti a féltve őrzött kulacsát el is hagyta Deia temetőjében. :)
Ez a nap sem volt sokkal könnyebb mint az előző. Ismét közel 100km és 1800m szintemelkedés várt ránk! A távolság és a szint megtette a maga hatását, és az alávssal tudtuk ezen a napon sem lesz bajunk.
Este leereszkedtük a magasból (350m) a tengerszintre. Port des canogne kis falucska ahol egy magasparton táboroztunk le. Este a legszebb naplementét itt láthattuk. Nagyon ritka az ilyen tiszta, páramentes naplemente. Nagyon szép volt. Ezután elmentünk a sátrakat felállítani. Majd a Kriszti elment telefont tölteni. Addig mi kifeküdtünk csillagászni. 3 sima és egy olyan hullócsillagot láttunk, kb 1,5-2 s ig látható volt! Megérte....
Utolsó nap már csak levezetés volt. Reggel kb 500m szintet emelkedtünk és az út lejtett utána végig Palmaig. Itt késői reggelit és korai ebédet ettünk egyben fél 12 kor egy Lidl parkolóban :) Utána napozni kellett kicsit a többieknek. nehezen de túléltem!
Bejártuk az egész várost, ajándékokat vettünk mindenkinek. Kriszti mindösszesen 23-25 főnek vett. Még szerencse hogy bőven volt rá időn! (neki meg E a pénztárcájában!)
Visszafelé a kölcsönzőbe menet egy dobosokból összeállt együttes próbált a tengerparton. megálltunk meghallgatni őket. Nagyon jól zenéltek. Azért a Spanyolok tudnak élni ezt ismét megállapítottam!
Az este ott ért bennünket ahol első nap is megszálltunk. Elment egy hét, elfogyott a sziget. Sajnos haza kellett indulni.
Köszönöm mindkettőtöknek a túrát, élvezetes és szép volt!