2011 márciusára sikerült nagyon olcsó jegyeket szereznünk a Kanári-szigetekre. S ha már így alakult természetesen a bringázás sem maradhatott ki. Bérelt bringákkal indultunk neki a sziget körbekerekezésének. Kaptunk hideget-meleget egyaránt!
Négy évszakos körtúra az örök tavasz szigetén
Indulás: 2011.03.12
Időtartam: 4+1 nap
Megtett táv: 300 km
A túra útvonala:
- 1. nap: Maspalomas - Melorenas (15 km) TÉRKÉP
- 2. nap: Melorenas - Puerto Rico - Puerto de Mogán - Mogán - Deggolada de Aldea (676 m) - San Nicolas - Puerto de Aldea (71,5 km) TÉRKÉP
- 3. nap: Puerto de Aldea - Mirador de Balcón - Puerto de las Nieves - Gáldár - Cenobio - Firgas - Teror (81,5 km) TÉRKÉP
- 4. nap: Teror - Utiaca - Cruz de Tejeda - Pozo de las Nieves (1948 m) - Roque Nublo San Bartolomé - Maspalomas - Melorenas (84,1 km) TÉRKÉP
- 5. nap Melorenas - Maspalomas (47,6 km) TÉRKÉP
Résztvevők:
- Nagy Tamás
- Puskás Márton
- Puskásné Kustán Klaudia
- Puskás Zoltán
Fényképalbum
Rövid beszámoló:
Kellemes 20 fokos, napsütéses idő fogadott minket Maspalomasban 2011. március 12-én, miután buszunk megérkezett a reptérről. Mivel az éjszakát nagyrészt a levegőben töltöttük, így első nap az üdülőváros mellett elterülő mini-sivatagot vettük célba, s a télen jelentősen megcsappant D-vitamin-készletünket próbáltuk visszapótolni a napsütés által, mely annyira jól sikerült, hogy pár óra múlva már pirosra sült bőrrel oldalogtunk el a kerékpárkölcsönző irányába.
Az éjszakát egy festői sziklás strandon töltöttük, s másnap vágtunk neki érdemben a sziget körbekerekezésének. Itt már rögtön megmutatkozott a túra jellege: utunk hatalmas kanyarokkal hol felkaptatott a sziklás hegyoldalba, hol pedig keményen lejtett az óceán irányába. A sziklás tengerparton elképesztően szép üdülőfalvak sorakoztak, melyeknek szállodái büszkén meredeztek a szinte függőleges sziklafalakon. Ebédre Puerto de Mogán-t értük el, ahol sikerült megúsznunk szárazon egy jókora zuhéjt, majd a közeli sziklás hegygerincre kaptattunk fel, ahonnan csodás kilátás nyílt a sziget mediterrán-jellegű délnyugati partvidékére. Délután elhagytuk a partot és egy szűk völgyben kaptattunk fel Mogán irányába. A városka után három izmos hágó is várt ránk, s a hatalmas vonulatok közé beérve az eső is rázendített. A nyugati parton egyetlen nagyobb strandján, Puerto de Aldeában ismét jobb lett az idő, így egy igazi óceáni naplementében volt részünk, háttérben Tenerife szigetével. Sőt este még egy forgószél is végigsöpört az igencsak szeles-hullámos óceánon.
Éjszaka is többször zuhogott az eső. Másnap úgy döntöttünk, hogy a terhessége 4. hónapjában járó Diát, a tegnapi hágók után nem kínozzuk tovább, így felraktuk a reggeli buszra, s hármasban vágtunk neki a következő hegyvonulatnak. A sziget nyugati partszakasza egészen elképesztő. Közvetlenül a parton hatalmas hegyek meredeznek, melyeknek vonulatai szinte függőlegesen szakadnak bele az óceán tajtékzó vizébe. A falatnyi, kanyargós út egészen 540 méterig kapaszkodik fel közvetlenül a part mentén, s innen már hatalmas a kilátás is. Jobbra-balra hatalmas sziklák, szemben pedig gyönyörűen látszik a szomszédos Tenerife. Ebédidőre sikerül utolérnünk Diát Gáldárban, mely már a sziget északi partvidékének egyik jelentős városa. Nem sokat maradunk azonban a partvidéken, újra bevetjük magunkat a hegyek közé. Itt tűnik fel először igazán, hogy a sziget északi fele mennyire zöldebb, mint a déli. S ennek okát mindjárt saját bőrünkön is érezhetjük, ugyanis jóval hűvösebb és esősebb az idő, mint „odaát”. Firgas a vizek városa a szigeten. Szinte mindenhol kapható a város nevével fémjelzett ásványvíz. Zöldellő, szinte dzsungel-jellegű völgyekben kaptatunk fel egészen Teror városáig. Itt 650 méteren töltjük el a leghidegebb éjszakánkat a szigeten.
A hűvös, esős idő másnap is folytatódik. Mi azonban nem adjuk fel eredeti tervünket, s a sziget fő hegyvonulata felé indulunk, melynek teteje fehérlik a hótól. Utikönyvünkből tudjuk, hogy a szigeten mindössze 2-3 évente havazik, így nem kis szenzáció ez, a helyiek hosszú-tömött sorokban kanyarognak fel autóikkal. Kesztyű nélkül, vékony esőkabátban egyre keservesebben telnek a kilométerek. Több zápor és egy jégeső is megpróbál minket visszafordítani, de nem hagyjuk magunkat. A Cruz de Tejeda hágóban a hatalmas tömeg mellett már kevéske hó is fogad. Diának már elege van a hidegből, így ő a gurulást választja, mi hárman pedig újból felkerekedünk, hogy meghódítsuk a sziget legmagasabb csúcsát. Feljebb kapaszkodva egyre nagyobb a hó, már az utat is teljesen ellepi. A ködös idő miatt nincs nagy panoráma, így jöhet a gurulás! Kesztyű nélkül hamar elfagynak a kezeink, de nincs más lehetőség, hisz tudjuk, hogy minél lejjebb megyünk, annál jobb lesz az idő. San Bartolome városában 890 méteren már egész jó idő fogad. Itt érjük utol Diát. Ebédelünk, majd gurulunk vissza Maspalomasba. Az éjszakát ma is a Melorenas melletti strandon töltjük, ott, ahol az indulásunk napján.
Utolsó nap már csak a környéken bringázunk, évezzük a napsütést és a kellemes meleg időt.