Talán könnyebb úgy tervezni, hogy korlátlan szabadidő, pénz és ráérő társak állnak rendelkezésünkre, de mi van, ha mindegyik valamilyen feltételhez kötött? Egy szóban, kihívás! De a legfontosabb célkitűzésünk volt, hogy bárhova is kerülünk, hozzuk ki belőle a legjobbat. Így szinte „miért ne, úgyis jó lesz” alapon választottuk ki az olasz főváros és a szicíliai Catania városa közötti útvonalat. Egy kis előzetes: a célkitűzés teljesítése sikeres volt!
 |
 |
Minden nehézséghez alkalmazkodva választottuk ki Rómát kezdőpontnak, Catania városát pedig végpontnak, azonban már az elején kompromisszumot kellett kötnünk, leginkább önmagunkkal. Appenninek vagy pedig a dombok között célirányosan dél felé induljunk el? A hegyek nyertek, így hát a római városnézés után elvonatoztunk a hegység lábához, ahol a lehető legtöbb csúcsot és hágót próbáltuk megmászni, miközben a 2016-os földrengés nyomai is végigkísértek minket. Jópár kilométer gurulás után jöhetett az olasz rémálom -bringás szemszögből-, vagyis Nápoly macskaköves utcái a hozzá vezető forgalmas főutakkal együtt. De mivel mediterrán országba keveredtünk, nem maradhatott ki a nyugati tengerpart sem, Amalfival és a szomszédjaival, amik kevésbé ismertek, de hasonlóan a hegyoldalba épített falvak-városok. Majd egy gyors kompozás után az utolsó napokban meglátogattuk a füstölgő Etnát és búcsúzóul megfogadtuk, hogy Catania nem lesz álmaink üdülővárosa!
Az alábbiakban Bodó Aliz beszámolóját olvashatjátok a túráról:
(Monti Sibillini, Gran Sasso d'Italia és a Majella Nemzeti Parkok bejárása)
