augusztus 9.

Japán tartózkodásunk utolsó három napját a legdélebbi főszigeten, Kjúsún töltjük. Azt onszenjeiről híres Beppu után megmásszuk az Aszó-t, majd bele is ereszekedünk a világ legnagyobb kráterjébe.

Beppu 2909 onszenjével Japán onszenjeinek 10%-át adja, ezzel kiemelkedik az ország termálvizes területei közül. Vízhozamával a világon második helyen áll a Yellowstone Nemzeti Park után. Már a Kodzsiki is megemlíti méltán híres különleges természeti adottságai miatt.

A város gazdag bugyborékoló sártócsákban, fortyogó tavakban, hévizes fürdőkben, törpe gejzírekben, melyek 40 percenként törnek fel a mélyből. A monda szerint azért ilyen nagy a földfelszín alatti geotermikus aktivitás, mert a föld mélyében ördögök lakoznak.

A város és környéke a nap minden pillanatában gőzfelhőben fürdik az aktívan bugyborékoló, mélyből feltörekvő forró víznek köszönhetően. A legmelegebb vizű medencéket elkerítették a balesetek megelőzése érdekében, a veszélyre tiltó táblákkal hívják fel a figyelmet: „ Ha beleesik a tóba, megfőhet”, hiszen a hőfoka olyan magas, hogy gőzben főzött pudingot vagy onszen tamagót, vagyis a tavakba eresztett, hálóban főtt tojást is lehet venni.

Nyolc fő hévízi részre, hattóra (hattou 八湯, szó szerint nyolc forrás) és kilenc fő geotermikus típusra van osztva, amit dzsigokunek (jigoku 地獄), vagyis pokolnak neveznek. Ebből hat Kannava negyedben, kettő a Sibaseki negyedben található. Kannava a város északi részén a parttól 3,5 km-re található.