Julius 19-en, egy nappal a tervezett erkezes elott sikerult elernem Denver varosat. Szerencsere akadt szallasom is a kertvarosban, kb. 20 km-re a reptertol, egy fiatal kozepiskolai matektanar, Gregory fogadott be ket ejszakara, aki mellesleg nagy bicajos. 12 nap utan orommel konstataltam, ahogy a mosogep elnyeli buzos gonceimet, s a sator kenyelmet felcserelhettem egy kanapeera. Jol kialudtam magam, majd masnap reggel Denver belvarosa fele vettem az iranyt. Egy napom maradt pihenni, de ezt szerettem volna mindenkeppen hasznosan tolteni. 20 km-re volt a belvaros, mely hatalmas felhokarcoloival, rendezett utcaival, parkjaival rogton lenyugozott. Ez meginte egy olyan varos, amit nem eleg latni, hanem amiben jarni kell. Persze azert sok tekintetben elmarad New York es Chicago pompajatol, de a maga nemeben egyeduli a "Mile High City" becenevre kereszelt varos (ugyanis tengerszint feletti magassaga kb. 1 merfold, 1650 m). Keso delutan hatalmas vihar erkezett, melynek szele elerte Denvert is. Kitekertem a repterre, majd hosszas varakozas, es keses utan este 10 ora korul vegre megerkeztek tarsaim. A hosszu ut es az idoeltolodas kisse elnyuzta oket, de azert engem is megfarasztott a ketheti egyedullet, igy tudtunk orulni egymasnak rendesen. Osszeraktuk a gepeket, s a sotet ejszakaban megkeztuk az autopalyazast Gregoryhoz. Szegeny srac mar aludt, mire megerkeztunk otthonahoz, ami nem veletlen, hiszen lassan ejfelet utott mar az ora. S kilometeroramra pillantva ezt a pihenonapot sem sikerult 100 km alatt megusznom :-)
Julius 21-en reggel kenyelmesen ebredtunk, ujra Denver belvarosa fele vettuk az iranyt. A fiuk egyesen le voltak nyugozve a mienktol teljesen eltero hatalmas varos lattan. Vegigkerekeztunk a City Mall-on, megmutattam a tegnap mar felfedezett jellegzetes epuleteket, s a hegyek fele vettuk az iranyt. Tom kilometeroraja tonkrement, igy vett egy ujat, majd Golden varosa utan bevetettuk magunkat a hegyek koze. Egy forgalmas, ugyanakkor csodas kanyonban vezetett utunk egyre magasabban. Mellettunk szaladt le egy rohano vizu folyo, melyben az amcsik mindenfele gumicsonakokkal ereszkedtek lefele. Termeszetesen mi is megalltunk furodni a kellemesen langyos hegyi folyoban. Elso nap 90 km-rel zartuk a napot, s kb. 2400 meteres magassagig sikerult feljutnunk.
Julius 22-en kemeny kihivas ele neztunk. Elottunk a Loveland hago, a maga tobb mint 3600 meteres magassagaval, s estere egy ujabb 3400-as hago is az utunkba esett. 3300 meter felett kezdett igazan kemennye valni a maszas, ekkor mar kuzdottunk az oxigenhiannyal rendesen, szemunk kaprazott, neha foltokban kihagyott a latasunk, s egyre jobban kapkodtuk a levegot. A Loveland utan jokora gurulas kovetkezett egeszen 2800 meteres magassagig, majd delutani piheno utan ujra felfele haladt utunk. A Fremont-hago nem volt tul meredek, de ebben a magassagban az 5-6%-os emelkedest is megerzi az ember rendesen. Este 7-re mar elerheto kozelsegbe kerult a hago, Tomin viszont jelentkeztek a magashegyi problemak, rosszul volt, nem volt etvagya, fajt a feje, hanyingere volt, s a Nap is megsutotte rendesen, ezert ugy dontottunk, hogy megallunk a hago elott 3350 meteren. Am pechunkre itt egy hatalmas molibden banya van, melyre nagyon vigyaznak az amcsik. Meg is jelent egy Security-s kocsi, s kerek perec kozoltek, hogy el kell innen mennunk. Hiaba magyaraztam, hogy Tomi rosszul van, a srac vigyorogva kozolte, hogy elveszti az allasat, ha nem tessekel ki minket. Ekkor mar sotetedett. Nem volt mit tenni lebontottuk a satrakat, s ujra felpakoltuk a gepeket. Kozben egy masik biztonsagis srac jelent meg pick up-javal s felajanlotta, hogy segit a cuccokat elszallitani. Tomit es bringajat is felvette, igy indultunk neki a Fremont hagononak, mely tenyeg alig par kilometerre volt taborhelyunktol. Amint elhagytuk a Climax Mine (igy hivtak a banyat) teruletet, az ut mellett a kocsi fenyszorojanak allitottuk ujra a satrakat, s este 10 utan a szep fenyes teliholdnal nyugovora tertunk. Hideg ejszakank volt, hajnalban 3 fokot mutatott homerom, igy az elso kilometerek eleg didergosre sikerultek. Leadville varosaban vettunk reggelit. Ez a hely meg mindig 3100 meteren van. A boltban volt egy digitalis vernyomasmero, megmertuk magunkat, nyugalmi pulzusunk 80 felett ketyegett ezen a magassagon, holott az otthoni ertek alig eri el a 60-at. Viszont a magashegyi ejszaka jott tett nekunk, igy a legmagasabb Independence hagonak mar joval nagyobb eronlettel lattunk neki. Paratlan helyen indult utunk a Sziklas-hegyseg legmagasabb csucsa a 4300 meteres Mount Elbert mellett haladtunk el, s eleinte csodas lombos, majd fenyoerdoben haladtunk egyre magasabbra. Erdekessege a Sziklas-hegyseg Coloradoi reszenek, hogy mind homersekletileg, mind pedig novenyzetileg kb. 1000 meter a differencia az Alpokhoz kepest, tehat itt 3000 meteren uralkodnak azok a korulmenyek, mint az Alpokban 2000 meteren. Ennek kovetkezteben fent 3678 meteren, a hago tetejen sem faztunk tulsagosan ezen a kellemes napsutotte nyari napon. A Nap viszont iszonyatos erovel egette borunket, igy a gurulas mellett dontottunk, s 3000 meter alatt a fenyoerdoben sziesztaztunk. Medvet nem lattunk sehol, viszont rengeteg helyen hivtak fel figyelmunket a veszelyre.
Hosszu ereszkedes utan ertuk el a hires Aspen varosat. A sikozpont nyaron is hatalmas forgalmat bonyolit, rengeteg ember pihent a szep, am nem kulonosen jellegzetes varosban. 1 orat toltottunk az itteni konyvtarban, majd egy csodas utvonalon a Rio Grande Trail kerekparos utvonalon haladtunk tovabb. 2200 meteren mar nyari meleg koszontott minket 30 fok feletti homerseklettel.
Julius 25-en tovabb ereszkedve elertuk a Colorado-folyot, mely kivezetett minket a Sziklas-hegysegbol. A szakaszt tobb mint 40 km elonnyel zartuk, mely meg jol fog jonni a forro sivatagi szakaszokra. Elottunk ugyanis a hatalmas forro felsivatag, mely talan meg a Sziklas-hegysegnel is jobban probara fog tenni minket. De bizunk benne, hogy sikerul atkelni rajta!
