A Säuleck D/E-s útja nem elég, hogy egy viszonylag nehéz klettersteig, még sokat is kell túrázni a beszállásáig, illetve Magyarországról kiutazva bőven sötétben kell reggel kelni, hogy időben el tudjon indulni a mászó a napi túrájára. De ha ennyi nehézség van egy egynapos mászásban, akkor mit adott ez az elfeledett háromezres? Számunkra végtelen nyugalmat, egy utolsó őszi kirándulást, remek hangulatot és egy olyan élményt adott, amit emlegetni fogunk sok-sok év múlva is.
Säuleck Klettersteig - Hohe Tauern
A hosszú hétvégéket a legtöbb ember pihenéssel tölti, azonban mi sajnáltuk volna a hazai hidegpárnában ülve tölteni a november 1-jét, így már csak egy kérdés merült fel: pontosan hova menjünk mászni?
Most az Ankogel-csoport háromezrese nyert nálunk, így kedd reggel, hajnali 4-kor már indultunk is Szombathelyről Mallnitz, pontosabban a Dosen-völgy irányába. Az út első izgalmát az egy nyomvonalú völgybe vezető út jelentette, ahol szerencsére senki nem jött szembe, majd egy jól kiépített, fizetős parkolót találtunk az utacska végén. Gyors pakolás után már gyalogoltunk is, követve az Arthur von Schmid Haus-hoz mutató sárga táblákat, majd felértünk 2281 méter magasra, ahonnan kezdődött a magashegyi környezet. Azonban itt akadt még 2 plusz útitársunk. Nem, senki nem aludt fent a csapatból, szimplán találtunk egy aranyos gumimalacot, meg egy plüss mormotát, és elvittük őket is egyet kirándulni a hátizsákjainkban. Innentől minden fotón láthatók lesznek, ahol éppen nem az életünkért kapaszkodtunk. :)
Tökéletesen jelölve volt az út felfelé, és elértük a beszállást jelző nagy D-E feliratot, ami a hegy felé mutatott. Ez egyértelmű lenne, azonban a lefelé jövő mászók jelezni szándékozták, hogy a másik táblán jelölt C/D egy átverés, így "E!!!" kommenttel lett kulccsal fölé karcolva az út valódi nehézsége, amire egyre kíváncsibbak lettünk.
Furfangos klettersteiget építettek az osztrákok, ugyanis a legtöbb esetben nem a könnyebb repedésbe rakták a drótkötelet, hanem mindig kerestek egy kicsit nehezebb megoldást. Így jópár sima falon mászásra, és technikás részre kell számítani, azonban a út kulcspontja tényleg D/E. Szép hosszú kötélhossz, egy áthajló repedés felett, ami lentről könnyűnek tűnik, azonban amikor Kristóf nem válaszolt azonnal a "Milyen volt?" kérdésre, rögtön tudtuk, hogy ez lesz a hírhedt nehéz rész. Ígyis volt, majd utána még jött 1-2 D-s szakasz, hogy biztos legyen izomláz a bicepszünkben, de ezek után már kicsit könnyebbé vált a mászás. A fal zárórésze egy gerinc, ami fizikailag nem volt különösebben fárasztó, habár a kitett részeken a metsző, hideg szélben néha már vártuk, hogy jöjjön közelebb a 3038 m magasan fekvő csúcskereszt.
A lefelé mászás közben megcsodáltuk a két másik bakancslistás csúcsunkat, az Ankogelt és a Hochalmspitzét, majd szép hosszan lesétáltunk vissza a házhoz. Visszaraktuk a egynapos kabalaállatainkat a helyükre, majd siettünk, hogy a korai sötétedés előtt leérjünk az autóhoz.
Néhány információ a 2022-es őszi túráról:
- Túra időpontja: 2022. november 1.
- Meghódított hegycsúcsok: Säuleck (3086 m)
- Résztvevők: Bodó Aliz, Puskás Zoltán, Sárosi Kristóf
- Fényképalbum
- Falrajz és aktuális információk az útról
- A csúcsot korábban mászták a csapatunkból: Bimbó László (2009), Szili Bettina (2016)